A Szabó-völgy erdőrezervátum magterületén 2017/2018-ban készült faállományszerkezet felmérés (Kungli, 2018), melynek kiegészítéseként készítettük el 2021-ben az újulati- és cserjeszint (ÚJCS), valamint aljnövényzeti szint (ANÖV) felmérését és adatértékelését. A terepi felvételezést és dokumentumfotózást az ER-HTV protokollja szerint végeztük el a Kungli József által terepen feljelölt kvadrátok középpontjában. Összesen 93 mintavételi pont mindegyike a magterület határain belül helyezkedik el. Adatértékelésünk során a regenerációs szint sűrűségét és az egyedek rágottságának mértékét, a lágyszárú szint fajösszetételét, a fajok előfordulási valószínűségét és gyakoriságát elemeztük, eredményeinket a kutatási jelentés összefoglaló táblázataiban és térképeken mutatjuk be.
Az újulati- és cserjeszint folyamatai meghatározóak az erdő regenerációja szempontjából. A Szabó-völgy esetében a magterület északi dombtetőhöz közeli részein sok helyen teljesen hiányzik a két szint, vagy csak a lékre korlátozódik. A déli, délkeleti területen azonban jelentős sűrűségben található a bükk újulata. A bükk facsemeték negyede rágott, többségében épek. Második leggyakoribb fafaj a gyertyán, de a bükktől jelentősen elmarad, a gyertyán esetében a facsemeték több mint fele visszarágott. Elegyfajok ritkák az újulati és cserje szintben annak ellenére, hogy a gyepszintben nagyobb számban megtalálhatóak. Közülük a hegyi juhar, zselnicemeggy és lucfenyő kiemelhető.
A cserjék előfordulása szórványos, főként a völgyalji területre és a magterület szegélyére jellemző néhány cserjefaj jelenléte. A fák és cserjék rágottsága alacsony, de fajonként nagy változatosságot mutat.
Az aljnövényzeti szintben magas előfordulási valószínűséggel vannak olyan fafajok, amelyek a cserje és újulati szintben már nincsenek jelen, mint például a hegyi juhar, a tölgy fajok és a madárcseresznye. A lágyszárú szintben leggyakoribb fafaj a bükk, előfordulási valószínűsége és relatív gyakorisága felülmúlja a többi fafajét. A lágyszárúak közül a tipikus üde erdei fajok, mint az erdei és szálkáspajzsika, madársóska, európai gombernyő, erdei sás és hegyi sárga árvacsalán találhatóak nagyobb előfordulási valószínűséggel.
A völgyalji területen magas vadhatás tapasztalható, ami a lágyszárúszint fajösszetételében is megmutatkozik, itt többségében bolygatásjelző növények jellemzőek. Az aljnövényzeti szintben nagyon kevés cserjefaj van, a közönséges borostyán azonban gyakori a területen. Inváziós fajok közül a magterület északi, északkeleti határán bíbor nebáncsvirág és magas aranyvessző fordul elő kis kiterjedésű foltokban. A dombtetőkön az aljnövényzeti szint sok helyen teljesen üres, nudum.
A Szabó-völgy erdőrezervátum esetében javasoljuk a védőzóna egy részének felhagyását, illetve a védőzóna telepített fenyveseinek fokozatos átalakítását lombos állományokká.
Javasoljuk továbbá az ERDŐ+h+á+l+ó kvadrátközéppontokba történő kitűzését (jelenleg a kvadrátok sarokpontjai vannak kitűzve) és a további újrafelméréseket, valamint termőhelyfeltárást ezekben - tehát a kvadrátközéppontokban elvégezni. Ilyen módon biztosítható leginkább a Kungli-féle (csak részben kompatibilis) felmérés hasznosítása és a felmérések nagyobb arányú reprezentativitása, ugyanis a sarokpontoknak jelentős része túlságosan közel esik a magterület széléhez - ezekben nem lehet reprezentatív felméréseket csinálni.
