A magterület két részterületből áll, az egyik a tetőn húzódik, amely bükk dominanciájú, a másik a gerincről fut lefelé a meredek, sziklás déli oldalon és magába foglal egy sziklagyepes oldalgerincekkel határolt meredek oldalvölgyet. A két részterületen háromféle erdőtípus található. Az északi magterületen részben felhagyott bükkös szálerdő található, egyébként a sziklás gerincháton magas kőrises, sziklás tetőerdő elegyes tölgyessel, a déli kitettségű meredek Pilis-oldalon virágos kőrises molyhos-tölgyes bokorerdő helyenként lejtősztyepréttel mozaikolva. Ez utóbbi terület főként sarjeredetű, de igen régen vágták le. Meredeksége, eróziós sérülékenysége és alacsony produktivitása miatt véderdőnek tekinthető. Déli fekvése, gazdag cserjeszintje, változatos élőhelyei és zavartalansága miatt kiváló vadbúvóhely.
Az északi magterület még a zárt, vágásos bükkös szálerdő képét őrzi. A 2014-es jegesedés koronatörései nagyrészt regenerálódtak, viszont kisebb mértékű kőrispusztulás tapasztalható. A déli kitettségű magterület sarj eredetű virágos kőrises, molyhos tölgyesében a korábbi jégtörés a fák jelentős részét tövestől kifordította, ezért itt kiemelkedően sok a fekvő holtfa. A bükkös lékeiben elindult a bükk felújulása, de a magas kőrist a vad visszarágja. A mezei juhar újulata azonban mindenhol képes felnőni. Az aljnövényzet rendkívül fajgazdag, a fafajok diverzitása is magas. A védőzóna bükkösében és a sziklás gerincháton örökerdő gazdálkodás folyik.
