Baranyai-Nagy Anikó, Baranyai Zsolt (2008): Tájtörténeti kutatás a Soproni-hegység patak menti területein a XVIII. század végétől napjainkig. Absztrakt és Poszter, AFVK VIII., , Kitaibelia 13:144.

A mai vegetáció kialakulásában a múltbeli tájhasználat igen fontos tényezõ, az aktuális állapot megértéséhez elengedhetetlen a tájban lejátszódott folyamatok, az ember tájhasználó, növényzetet átalakító tevékenységének ismerete. A több idõpontból származó történeti források elemzése lehetõvé teszi a táj múltjának, idõbeli átalakulásának ábrázolását, a mai állapottal való összehasonlítását. A Soproni-hegység területére irányuló tájtörténeti kutatás során a patakmenti égerligetek kialakulásának, történetének megismerését tûztük célul. Vizsgáltuk, hogy milyen vegetáció található a patakmenti területeken, a jelenlegi égerligetek helyén a múlt különbözõ idõpontjaiban, mikor és milyen folyamatok eredményeképpen alakultak ki a mai égerligetek, milyen volt kiterjedésük a múlt egyes idõpontjaiban. A közel 250 évet átölelõ (1770-2005) idõszakból történeti térképeket, archív és új légifelvételeket értékeltünk térinformatikai eszközökkel. Eredményeinket a Hidegvíz-völgy példáján mutatjuk be. Törekedtünk a fellelhetõ legkorábbi térkép felkutatása mellett, a lehetõ legtöbb idõpontból származó, különbözõ típusú anyag összegyûjtésére. Elemeztük az I., II., III. katonai felmérés szelvényeit, a III. felmérés reambulált változatát. Levéltári kutatással számos XVIII., XIX. századi kéziratos topográfiai, kataszteri, erdészeti térképet találtunk, közöttük a hegyvidék legrégebbi erdõtérképét 1787-bõl. Emellett a múlt század hat idõpontjából származó erdészeti üzemtervi térképet dolgoztunk fel, valamint légifelvételeket 1944, 1959, 1983, 1991, 2000, 2005 évekbõl.Minden anyagot georeferáltunk, azaz a különbözõ méretarányú és vetületû térképeket egységes térképi vetületbe (EOV) alakítottuk, így lehetõvé vált a korabeli térképek egymással, illetve aktuális térképekkel történõ összevetése, értékelése. Megállapítható, hogy a Rák-patak mentét, egészen a Hidegvíz-völgy felsõbb szakaszáig az 1770-es évektõl a XX. század elejéig gyepek borították, valószínûsíthetõ, hogy napjaink széles
égerligetei részben az egykori gyepek spontán erdõsödésével, részben erdõtelepítés eredményeképpen jöttek létre jellemzõen a XX. század során.