Molnár Ábel Péter (2019): A Turjánvidék Natura 2000 terület déli részének tájtörténei elemzése. DINPI, Budapest. 159 old.

Összefoglalás

„A Turjánvidék Natura 2000 terület déli részének tájtörténeti elemzése” során a Natura 2000 területet és a Táborfalvai Lő- és Gyakorlóteret magába foglaló tájrész részletes tájtörténeti elemzését végeztem el a vonatkozó geológiai, hidrológiai, régészeti, helytörténeti, botanikai irodalom, a késő-középkori oklevelek, a 18–19. századi archív térképek és az elmúlt 60 év légifelvételeinek feldolgozásával, interjúk készítésével, terepbejárások végzésével, melyekből idézet- és térinformatikai adatbázist hoztam létre és tájtörténeti módszerekkel elemeztem.

A főbb eredmények röviden:
- A vizsgált tájrész a késő-középkorban gyepes alapmátrixú volt, benne kis erdőfoltokkal, melyek egy része a 18. században, sőt napjainkban is megvan.
- A gyepgazdálkodás (legeltetés és kaszálás) folyamatosan meghatározó tájhasználati forma a történelmi időkben.
- A fátlan buckásokon mozgó homokfelszínek jöttek létre a 18. században a nyájakkal történő túllegeltetés következtében. A homokmozgást nyárasok telepítésével és a legeltetés korlátozásával állították meg, mely segítette a borókások kiterjedését a buckásokban. A borókások területének csökkenését kitermelések (Borovicskás, 1930-as évek) és leégések (Göböly-járás, utóbbi 70 év) okozzák.
- A vizsgált tájrészben a holocén során folyamatosan jelen voltak mocsarak, láperdők, üde és száraz erdők, cserjések és gyepek. Az élőhelyi heterogenitásnak edafikus és tájhasználati okai egyaránt vannak.

A vizsgált tájrész élőhelyei több ezer év óta – térben és időben változó intenzitású és típusú – emberi használattal érintettek. Ezen komplex történetnek az ismerete alapvetően segítheti a természetvédelmi kezelések koncepcionalizálását.

Lelőhely
ER Archívum - digitális