"Jelen írásban az Ócsai Tájvédelmi Körzet és a Dabasi Turjános Természetvédelmi Terület történetének ismeretéhez kívánok hozzájárulni. A dolgozatban igyekeztem összegyűjteni azokat a körülményeket, melyek végül az említett védett területek létrehozásához vezettek. A területen, a természetvédelem szolgálatában töltött 30 év során, számos olyan érdekes eseményt éltem meg, melyek nagyban alakították a terület védelmének sorsát."
Jávorka Sádor és Zólyomi Bálint védelmet javasló leveléből: „A védelem célja a lápvidéket létében fenyegető lecsapolás korlátozása, a rétek további feltörésének és az erdőirtásoknak megakadályozása. A lecsapolás már eddig is súlyosan károsította az ősi növényzetet […]. A Duna–Tisza közének utolsó megmaradt nagy lápterületét mindenképen meg kell mentenünk. Miután a lecsapolástól egyes közbenső részeket megóvni majdnem lehetetlen, a később (a helyszínen) kijelölendő kisebb rezervációs részletek körül az egész vidéket természetvédelmi körzetnek kell nyilvánítani.” (1930-as évek)
Majd Horváth (1954) a lecsapolás eredményeiről így ír: „Kiszáradt állapotban találtam, csupán a levezető árokban volt víz, pontosabban szólva, sötét iszapos latyak. A vízi fajok még éltek az utolsó menedékül szolgáló árok vizében, míg a kiszáradt sásos rész tőzeges talaján tömegesen hevertek a nagyrészt már kifehéredett üres héjak.”
