Papp Viktor (2015): A Juhdöglő-völgy Erdőrezervátum lignikol bazídiumos nagygombáinak taxonómiája és természetvédelmi helyzete. TÉZISFÜZET, Budapest

Az öreg, természetközeli erdők indikálására gyakran az erdőszerkezetből következtetnek, noha ez nem szükségszerűen mutatja meg az élőhely biodiverzitásának mértékét. A különböző élőlénycsoportok diverzitásának felmérésén keresztül szintén lehet az erdők természetességére következtetni. Egyes taxonok jelenléte vagy hiánya, valamint populációik denzitása mérő jelzőszámként szolgálhat az élőhely természetességének indikálására. Az egyik ilyen kulcscsoportot képviselik a lignikol nagygombák, tekintve hogy egyes taxonok jelenlétéhez és fennmaradásához szükséges az erdők természetközeli állapotának megőrzése.
A CHRISTENSEN és munkatársai (2004) által összeállított 21 lignikol nagygombafajt tartalmazó listát több európai ország mikológusai is használják a bükkösök természetközeliségének indikálására. Ezek közül a Juhdöglő-völgy Erdőrezervátum területéről ezidáig 16 faj előfordulását sikerült igazolni. Ennek alapján az erdőrezervátum „ősbükkös” élőhelye kis mérete ellenére mikológiai szempontból Európa legértékesebb bükkerdői közé tartozik.