A Kékes Erdőrezervátum magterülete őserdőmaradványt őriz. A Kékes-gerinc északi letörésén a bükkös legalább 3100 éve uralkodik, a történeti időkben soha nem érintette fahasználat. Pontos lehatárolását egy 2018-as ortofotó-térkép és archív légifotók értékelése tette lehetővé, ugyanis körülötte minden állományt tarra vágtak az 1950-es/60-as években. A 2005-ös alapfelmérés után 16 évvel elkészült az első újrafelmérés, amely alapján változáselemzés készült. Az őserdőmaradványból 112 mintavétellel rendelkezünk, amelyek a lokális állományokat reprezentálják a lékdinamika léptékében. Az őserdő többé-kevésbé zárt (84%, ill. 79%), de minden második, ill. harmadik mintavételi pontban (MVP) nagyobb természetes lékek fordultak elő. Az állomány magassága átlagosan 32 m, egyes bükkfák a 40 m-t is meghaladják. A legnagyobb bükk átmérője 116, ill. 122 cm volt, a legvastagabbak átlaga pedig 90, ill. 94 cm MVP-onként. A hektáronkénti törzsszám átlagosan elég alacsony: 255 (korábban 310) tő/ha, a sűrűség jelentősen csökkent. Az átlagos körlapösszeg és az élőfakészlet kis mértékben csökkent (35,7-ről 32,6 m2/ha-ra, ill. 649-ről 599 m3/ha-ra). A fekvő holtfakészlet ezzel párhuzamosan 66-ról 110 m3/ha-ra nőtt (a kidőlt fák átkerültek a fekvő holtfa frakcióba). Az elegyarányok és a teljes fakészlet lényegében változatlanok maradtak. Lokális léptékben azonban a faállomány-szerkezet igen változatos. Mivel a főbb erdőfejlődési szakaszok (EFSZ) minden MVP-ra, mindkét felmérés időszakában megállapíthatók voltak, ezért a változásokat pontosabban jellemzi az EFSZ-ok transzformációs mátrixa. Az esetek felében (62/112) a 2005-ös EFSZ nem változott, azonban 10-10 esetben a lokális erdőállomány az ’optimális’, ill. ’szálaló’ szakaszból ’öregedési/összeroppanási’ szakaszba váltott (20/112). Az ’optimális’ szakasz 17 esetben ’szálaló’ szakaszba ment át (további átalakulások csak kis mértékben következtek be). ’Felújulási/gyarapodási’ szakasz csak 4 esetben alakult ki, ezek korábban ’szálaló’ állapotban voltak. A változások vektorai a főkomponensek állapotterében jól értelmezhető elmozdulásokat mutatnak. Az értelmezés dilemmája: vajon az öregedés/összeroppanás trendje tovább erősödik majd, avagy a tapasztalt kilendülést visszarendeződés követi?
Az absztrakt és poszter a XIV. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia - "Az erdők szerepe Magyarországon: védelem, gazdálkodás, rekreáció" elnevezésű pilisvörösvári rendezvényén került bemutatásra.
A posztert és a rendezvény absztrakt kötetét az alábbiakban csatoljuk.