A 19. században két üveghuta működött a régióban, a rátkai (ma Murarátka) és a vétyempusztai. Míg az első viszonylag rövid ideig működött, addig a vétyempusztai műhely 1806 és 1877 között végig dolgozott. A levéltári adatok alapján az Eszterházy hercegség birtokán a hutahelyet évi 400 forintért bérelte Karger Alajos cseh vállalkozó.
A huta a helyi fára és hamuzsírra, valamint magas kvarctartalmú homokra épült, és egy kemencével és öt tégellyel üzemelt itt. Főként zöldes és piszkosfehér palackokat fújtak. Jellemzően zömökek, hirtelen ívelten szűkülő nyakúak és dísztelenek voltak. ... Ahogy más kis erdei üveghuták története, a vétyempusztaié is lezárult a század végén, amikor megindult az ipari szintű üveggyártás.
Lásd még:
Veres László (1989): Magyar nép üvegek
http://mek.niif.hu/07900/07994/07994.pdf
