A völgy déli, délnyugati kitettségű meredek oldalában sarj eredetű, idős, régen felhagyott elegyes tölgyes zóna húzódik, amely a völgy aljánál szurdokerdővel határos, a tető és a gerinc felé pedig sajmeggyes bokorerdővel mozaikol, lejtősztyep és sziklagyep tisztásokkal. Erős környezeti grádiensek jellemzik a területet, részben a domborzat és mezoklíma, részben a termőhely/talaj meredeksége, sziklássága, sekélysége és kitettsége, valamint az erózió, felhalmozódás szempontjából.
A fokozatosan elpusztuló és kidőlő öreg tölgyek helyét leginkább magas kőris, barkóca berkenye, mezei juhar, húsos som, helyenként pedig gyertyán vagy bükk fiatal korosztályai veszik át. Uralkodó fafaj még mindig a molyhos tölgy, de azt nem különítettük el), azonban kocsánytalan tölgyek és hibridjeik is előfordulnak a zónában, továbbá olasz tölgy, amelyeket a molyhos tölgyektől nem különítettük el.
A tölgyek pusztulása és a lékek betöltődése folyamatosnak látszik, azonban a fafajok szintenkénti gyakorisági profilja (5. táblázat) azt mutatja, hogy az újulati és cserjeszintben a fafajok újulata ténylegesen is kevesebb, mint a D5-10cm átmérőjű fiatal fák sűrűsége. Pedig ennél jóval magasabb sűrűségeknek kellene lennie a negatív exponenciális eloszlás-modell várakozásai szerint. A fafajok összesített sűrűsége az újulati szintben csak 110 hajtás/ha, a magas cserje szintben 157 hajtás/ha. Ennél még a D5-10cm tartományban is magasabb a fiatal fák sűrűsége: 187 tő/ha. Úgy tűnik, mintha a jelenlegi vadnyomás jelentősen magasabb lenne – következésképpen a jelenlegi felújulási potenciál sokkal elnyomottabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt lehetett, amikor a kidőlő tölgyek helyébe elegyfafajok kezdtek betöltődni.
Az öreg tölgyek pusztulásának okát nem tudjuk. Ebben nagy szerepet játszhat a tölgyek sarj eredete és az abból fakadó tőkorhadás, kidőlés. Az egész oldal rendkívül kitett a nap sugárzásának, a talaj többnyire igen sekély, ezért az aszályos időszakokban, ill. nyáron a talaj gyorsan kiszárad, a növényzet hamar kisül. Ennek ellenére a betöltődött elegyfafajok és a húsos somok egészségesek.
A Csókás-völgy magterületének északias kitettségű oldalaiban, ill. a völgy magasabb részein öreg bükkösök, üde állományok is találhatók, amelyeket érdemes volna egy újabb alapfelmérési projekt keretében felmérni. Erre a jelen projekt keretében nem volt
lehetőség.
A jelen alapfelmérésből jól látszik egy folyamatban lévő fafajcsere, ill. fafaj diverzifikálódás, amely több kérdést is felvet. Például: 1) milyen ütemben pusztulnak tovább az öreg tölgyek? 2) milyen mértékben tudják az újabban betöltődött elegyfafajok a helyüket átvenni? 3) milyen mértékben képes a húsos som uralkodóvá válni? 4) milyen mértékben érinti a kőrispusztulás az állományt? … de még számos további kérdés vethető fel. Ezekre a további alapfelmérések eredményei alapján várhatunk válaszokat – a hosszú távú kutatások lényege és hasznossága éppen ebben rejlik.
A kutatási jelentés nyilvános, szabadon letölthető (lásd a csatolt fájlt).
