A magterületet teljesen lefedő mintavételi pontok 50x50 m-es szabályos hálózata (ERDŐ+h+á+l+ó) 89 MVP-ból áll. Ezeket a terepen +/- 5 m-es pontossággal bemértük, majd kitűztük és állandósítottuk (sárga festés, sárga betonvas czövek és egyedileg sorszámozott alumínium címkék).
Az egységes aljnövényzeti felmérés eredményeként a legnagyobb relatív gyakoriságú (RELGYAK) fajok: a vérehulló fecskefű (0,512); az állományalkotó kocsányos tölgy és gyertyán fafajok magoncai (0,406 és 0,394); valamint az utóbbi években robbanás-szerűen elszaporodott és a lékekben rendkívül életképes, invazív amerikai alkörmös (0,342). A többi gyakori növényfaj már főként az üde erdei fajok csoportjából (nehézszagú gólyaorr, erdei ibolya, enyves zsálya, erdei tisztesfű, erdei varászlófű stb.) került ki.
Figyelmeztető a magterület szélein a védőzóna akácosai felől betelepült akáccsemeték előfordulása (0,038) és a kései meggy jelenléte (0,024) az aljnövényzeti szintben (vagyis 50 cm magasság alatt).
Az előfordulási térképek mutatják a jellemző mintázatokat. A magterület az erdő állománya és termőhelyi szempontból meglehetősen egyöntetű, viszont a peremek felől sérülékeny az inváziós fafajok (akác, fekete dió, kései meggy) behatolásával szemben. A védőzóna formális, nem nyújt biztonságos védelmet az inváziós nyomással szemben, gyakran forrása is az özönfafajoknak.
A FAÁSZ és ÚJCS felméréske 2000-ben készültek el.
