Bidló András, Kovács Gábor (1998): A Nagybugaci Ősborókás Erdőrezervátum (11) termőhelyi vizsgálata, Kutatási jelentés, Sopron, 1997-1998. 32 old. + térképmellékletek

Összefoglalás

A vizsgált terület termőhelyét alapvetően a homok alapkőzet és ennek mozgása határozza meg. Azokon a részeken, ahol a homok még ma is mozgásban van, illetve csak az utóbbi évtizedekben állt meg a mozgása, futóhomok talajokat találunk. Ennél kissé kedvezőbbek a humuszos homok talajok, ahol már 10-20 cm vastag humuszos réteg is kialakult. Ez a két talajtípus előfordulásában élesen elkülönül a terület északkeleti részén található csernozjom jellegű homoktalajoktól. A két területet, egy valamikori vízállás (vélhetően csatorna) választja el, amely mentén réti talajokat találunk. A területen igen nagy jelentősége van a mikrodomborzatnak. Főleg a futóhomok és a humuszos homok talajtípussal jellemezhető részen fordul elő, hogy a buckatetőkön, illetve a buckák szélnek kitett oldalán a talajfejlődés még nem indult meg, addig a buckák között és különösen a kisebb mélyedésekben már vastag humuszos réteget találunk.

Megjegyzések

Térképmellékletek:
- talajszelvények és talajfúrások helye és sorszáma
- genetikati talajtípus térkép
- humusz mennyisége térkép
- humuszos szint vastagsága térkép
- termőréteg vastagsága térkép
- fizikai féleség térkép
- talajvíz mélység térkép

Lelőhely
ER Archívum - digitális