"Jelen írásban a Turjánvidék Ócsa és Táborfalva között elterülő részén több évtizeden keresztül gyűjtött tájtörténeti vonatkozású adataimat, tapasztalataimat adom közre. A cikk foglalkozik a turján nyújtotta megélhetési lehetőségekkel, hagyományos tájhasználattal, az ezzel összefüggő helynevekkel, a lőtér történetével, a tőzegbányászattal és az 1986-os tőzegtűzzel."
Boros (1936) a terület lecsapolásának botanikai vonatkozásairól így ír: „1919-ben, amikor sokat jártam az ócsai lápokon, még nagy területeket nem tudtam megközelíteni. 1928-ban volt a florisztikai vizsgálódás eldorádója. A terület lápvegetációja még lényegében érintetlen volt, viszont a terület már annyira lecsapolódott, hogy keresztül-kasul át lehetett rajta hatolni és az egészet be lehetett járni. 1929 óta a zsombékosok rohamosan pusztulnak.” […] „A legszebb zsombékos az ócsai »öregturjány«, az »Inárcsi szőllőtelep« vasúti megállónál lévő terület, a sárii »Nagyturjány« és az alsódabasi »Vizesnyílás«. ... A mocsárerdők érintetlenebb állapotban vannak. Ócsa alatt délre kezdődnek és Mádencia pusztát körülfogva húzódnak Sáriig, kisebb foltokban Felsődabas és Alsódabas alatt is megismétlődnek.”.
