Jelen tanulmány célja bemutatni a Szalafői Őserdő történetét, amely kiválóan szemlélteti a szalafői, és általában az őrségi erdők jellegzetességeit és időbeni változásait. Vizsgálatunkban a Szalafő Erdőrezervátum (ER-53) magterületét (MT) és védőzónáját (VZ) vetettük górcső alá (lásd 1. ábra). Már itt meg kell jegyezni, hogy a rezervátum kijelölésénél az erdőgazdálkodási üzemi térképeket vették alapul, amelyek nem pontosan egyeznek meg az egyéb térképi anyagokkal és a valósággal sem. Erről részletesebben a geodéziai munkálatokról szóló tanulmányban írunk (KIRÁLY, 2014). A kijelölés szerinti magterület nagysága 13,5 ha; míg a védőzónáé 83,9 ha. Megfelelő méretarányú és információtartalmú történeti térképek csak 1782-től, az I. katonai felméréstől kezdve érhetők el. A térképek mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk az elérhető egyéb források feldolgozásáról sem, amelyek az egykori őrségi földhasználat jellemzőiről és a térség hagyományos gazdálkodásáról szolgálnak információkkal.
