Kékes ER fekvő holtfa felmérés a 2014 decemberi jégtörés mértékének vizsgálatára

Az őserdő-töredéknek tartott bükkös állomány változatos erdőszerkezetű, aktív faállomány-dinamikát mutat. A sziklatörmelékes hegyoldalban még sokáig az öregedő és összeroppanó állományfoltokban keletkező holtfák korhadása, valamint a sziklák aprózódása, a humuszfelhalmozódás, a törmelék természetes omlása, mozgása és a talajfejlődés folyamata a legfőbb folyamat. A védőzónában vágásos erdőgazdálkodást folytatnak, különösebben nem kímélve a magterület állományát.

Rendszeresen találkozni nagyvaddal (muflon, őz, szarvas, vaddisznó egyaránt előfordul), de a magterület nem kínál bőséges táplálékot. Inkább csak a gerincen átjáró szarvasokkal, muflonokkal találkozni. A gerinc tisztásán, a és a sziklakibukkanások tetején a cserje és az újulat rágottsága magas.

Turisták által kedvelt és sűrűn járt útvonalak vezetnek itt. A magterület középvonalában húzódó turistaút nagy forgalmat bonyolít, de ez nemigen zavarja a rezervátum életét. A gerincre felkapaszkodó útvonal azonban viszonylag széles sávban taposott és fokozott eróziót vált ki. Az erdőrezervátumra vonatkozóan nincsenek tájékoztató, ismeretterjesztő táblák.

A 2014 decemberi jégtörésnek nem látszott nyoma, azonban az elmúlt 1-2 évben jelentős széldöntések történtek, főként a már nagylékes öregedő, ill. összeroppanó fázisban lévő állományrészekben. Az egyik sziklakibukkanáson dőlés és sziklaomlás is alakítja a felszínt és az állományt. Továbbá sávos dőléssorozatok alakultak ki a fiatalos, rudas állományban (Parád 26/D).

A magterületen számos állandó jelzés mutatja a kutatások nagy számát, ezekről azonban nincsen áttekintő képünk.