Nagy Istrázsa-hegy fekvő holtfa (és ÚJCS) felmérés a 2014 decemberi jégtörés mértékének vizsgálatára

A Pilisi Parkerdő Zrt. Valkói Erdészete kezelésében van.

Az erdőkép főként az évszázadokon át tartó erdei legeltetés, majd a vadászati érdekeknek alárendelt erdőgazdálkodás következménye. 100 évesnél idősebb természetesebb erdők már szinte csak a rezervátum területén maradtak fenn. A valkói erdőtömböt az erdészet vadvédelmi kerítéssel egy északi és déli részre választotta, hogy a vadlétszámot szabályozva felváltva biztosíthassa a természetes felújulás körülményeit a két területrészen. Az erdőrezervátum magterületét (és a védőzóna egy részét) külön is bekerítették a vadmentesítés érdekében.

A régóta igen magas vadlétszámot az északi területrészen jelentősen leapasztották, míg az erdőrezervátum bekerített részét 2014-re fokozatosan mentesítették a nagyvadtól. Egy darabig több vaddisznó és szarvasok is éltek a kerítésen belül, az egyik kapu egy ideig még átjárható maradt, 2016-ra azonban a kapuk is teljesen le lettek zárva, jelenleg nagyvad mentes. A magterületen viszont több róka és borz él.

A jelenleginél kedvezőbb területmódosító javaslat született 2009-ben, majd az erdészet (pályázati forrásból) elkészítette a kibővített magterületet is magába foglaló vadvédelmi kerítést. A területet 2014-re fokozatosan mentesítették a nagyvadtól.

A 2014 decemberi rendkívüli ónos eső a magterület északi kitettségű és magasabb részein kisebb mértékű bolygatást (jégtörést) okozott. Az összes holtfa mennyisége 278 MVP átlagában 53 m3/ha. Ebből a jégtörés átlagosan 12 m3/ha új holtfát hozott létre, amelynek szórása nagy és mintázata igen változatos.

A vadkizáró kerítés hatásának követése érdekében az MTA ÖK elvégezte 2012/13-ban az erdőrezervátum egységes alapfelmérését (FAÁSZ, ÚJCS, ANÖV). Majd 2016-ban a fekvő holtfa felméréssel dokumentáltuk a 2014 decemberi jégtörés következményeit, az újulati és cserjeszint felmérésével pedig a vadkizárás hatását.