Bartha D. és Esztó P. (2001): Az Országos Erdőrezervátum-hálózat bemutatása az Országos Erdőállomány-adattár alapján. ER, Az erdőrezervátum-kutatás eredményei 1(1): 21-44

Az országos erdőrezervátum-hálózathoz tartozó hatvanhárom erdőrezervátum összterülete 13 100 ha, a hazai erdőterület 0,76%-a. Ebből a gazdálkodás alól is kivont magterület 3665 ha, a hazai erdőterület 0,21%-a. A legkisebb magterület 8 ha, a legkisebb erdőrezervátum 29 ha, a legnagyobb magterület 381 ha és a legnagyobb erdőrezervátum 610 ha. A védőzónák átlagosan két és félszer nagyobbak a magterületeknél, de van védőzóna nélküli és folyóvízzel határolt erdőrezervátum is. A nyugat- és a dél-dunántúli erdőgazdasági tájcsoportban az erdőrezervátumok részaránya az őshonos fafajok területéhez viszonyítva különösen kicsi: 0,57% és 0,82%, míg az országos átlag 1,41%. Az erdőrezervátumok erdőtársulás-csoportok szerinti értékelése alapján megállapítható, hogy az üde lomberdők, azokon belül is elsősorban a bükkösök, továbbá a fatermesztési célokat általában nem szolgáló molyhos tölgyesek és szikladomborzatú erdők a hálózatban túl vannak reprezentálva. Ezzel szemben a magyarországi specialitásnak is tekinthető cseres-tölgyesek részaránya az elvárhatónál sokkal kisebb az erdőrezervátumokban. A fafaj-összetételt illetően az országos átlagnál jóval kisebb arányban vannak idegenhonos fafajok, azonban még ez is számottevő fertőzöttséget okoz az erdőrezervátumokban. A korosztályok vizsgálata feltárta, hogy az erdőrezervátumok erdőállományai az országos átlagnál öregebbek, azonban a százévesnél idősebb erdők jobbára csak bükkösökből és molyhos tölgyesekből állnak.