Kern, Z. & Popa, I. (2008): Changes of Frost Damage and Treeline Advance for Swiss Stone Pine in the Calimani Mts. (Eastern Carpathians, Romania). Acta Silv. Lign. Hung. 4: 39-48.

Kivonat - Cirbolyafenyők fagykárosodása és az erdőhatár változásai a Kelemen-havasokban (Keleti-Kárpátok, Románia). A Kelemen-havasok felső erdőhatárán növekvő cirbolyafenyők évgyűrűszerkezetének vizsgálata során 59 fagygyűrűt ismertünk fel. Az 1750-2004 időszakban a mintaszám elég magas, a vizsgált egyedek átlagos életkora elég stabil ahhoz, hogy a fagygyűrű észlelések előfordulási gyakoriságai alapján kijelentsük:
1) 1790-es, 1810-es és az 1910-es évtizedekben koncentráltan fordultak elő fagyesemények.
2) 1750-1770, 1850-1870 és 1963-2004 intervallumokban nem találtunk fagygyűrűt.
3) 1876-ban érintette az állományt a legdrasztikusabb fagyesemény 1750 óta.
4) 1920 után a kései fagyok erőssége és előfordulási gyakorisága csökkenni látszik a megelőző 170 évhez képest. Ezt nem magyarázhatjuk a vizsgált egyedek átlagos életkorának emelkedésével, mert az életkor szórása is növekszik, jelezve, hogy az idős - fagytűrőbb - egyedek mellett fiatal - fagyérzékeny - példányok is vannak.
GPS segítségével 2006 júniusában meghatároztuk a legmagasabban növekvő cirbolya példányok tengerszint feletti magasságát. A bemért példányokat alak szerint két csoportba (fa alakú, bokor-szerű) soroltuk. A mért magasságokat kontrol mérések alapján korrigáltuk. A korrigált magassági adatokat a XX. század első évtizedében készített részletes felmérés adataihoz hasonlítottuk. A 2006-os fahatárra 65, az eltörpült, bokor-szerű példányokra 95 méterrel magasabb értéket kaptunk, mint amit száz évvel korábban közöltek.
Az eredmények azt sugallják, hogy a felső erdőhatár XX. sz-i előrenyomulása a fagy-stressz mérséklődésének tulajdonítható, melyet a fagyesemények intenzitásának csökkenése igazol.