A Bátorliget Õsláp Természetvédelmi Terület a Nyírségben, Nyírbátortól mintegy 15 km-re délkeletre fekszik. Hazánk egyik legkorábbi védett területe, amelynek vegetációtérképét az elmúlt évszázadban többször is elkészítették, legutóbb 1989-ben. Vizsgálatunk célja 2004-ben a láp mai állapotának felmérése, és az elmúlt tizenöt év változásainak értékelése volt. Légifelvételek és a terület bejárása alapján megrajzoltuk a terület új vegetációtérképét. Az egyes vegetációfoltokról részletes szöveges jellemzést készítettünk. Bizonyos
élõhelytípusokban megismételtük az 1990-es cönológiai felvételeket. Összeállítottuk továbbá minden élõhelyfolt fajlistáját. A vizsgált területre legjellemzõbb vegetációtípusok a fûz- és nyírlápok, mocsarak, magassásosok, mocsárrétek, kaszálórétek, keményfaligetek, szárazabb homoki tölgyesek és akácosok. A területen bekövetkezett legfontosabb változások a szukcesszió felgyorsult elõrehaladása, a vízháztartás romlása, a tápanyag felhalmozódása, az inváziós és egyéb gyomok elõretörése. Ezek eredményeképpen a 15 évvel ezelõtt a terület legértékesebb részét jelentõ láprétek teljesen átalakultak, elszegényedtek. Helyükön ma homogén, Carex
acutiformis és/vagy Carex riparia dominálta magassásos társulásokat találunk, néhány alászorult lápi fajjal. A Kismocsár egykori zsombékosa sûrû gyékényessé, illetve hamvas füzessé alakult. A rétek kiterjedése folyamatosan csökken, a nem megfelelõ kezelés következtében cserjésednek, erdõsödnek. A szárazabb homoki tölgyesek cserjeszintjében az akác (Robinia pseudoacacia) vált uralkodóvá. A keményfaligetek és nyírlápok állapotában nem történt jelentõs változás. E munka részben szemlélteti, hogy a vegetáció viszonylag rövid idõ alatt is számottevõen megváltozhat, és természetvédelmi szempontból is fontos, hiszen felhívja a figyelmet hazánk egyik legértékesebb, legismertebb védett területének hanyatlására.
Search
Tinya Flóra és Tóth Zoltán (2005): A Bátorligeti Ősláp Természetvédelmi Terület vegetációja és annak változásai az elmúlt 15 év során. Tájökológiai Lapok 3(1): 99-117.
Összefoglalás
Lelőhely
ER Archívum - digitális
Erdőrezervátumok
Első szerző
Tinya Flóra