A Maros a negyedik legjelentısebb vízfolyás a Kárpát-medencében vízgyőjtıterületét (30 332 km2) és legnagyobb vízhozamát (2420 m3/s) tekintve. A 19. század ármentesítési munkálatai a Marost sem hagyták érintetlenül, a folyó alsó szakaszán mind a jelenlegi hullámtéren, mind a mentett oldalon módosultak a felszínformáló folyamatok. A hullámtéren végbemenı legfontosabb geomorfológiai folyamat pedig a feltöltıdés lett, az ármentesítésnek köszönhetıen ugyanis szőkebb területen rakódott le a Maros áradásai által szállított jelentős üledékmennyiség. A felgyorsult lerakódást a vizsgált hullámtéri szakasz hordalékkúpi helyzete és a mederrendezés is befolyásolta. Ezeket a változásokat tovább fokozhatta a megváltozott vegetáció. A fentiek szemmel látható eredménye a hullámtér mélyebb területeinek (fıként az egykori kanyarulatoknak) és az aktív meder közvetlen környezetének intenzív akkumulációja a ritkábban elöntött hullámtéri részekkel szemben. Mindez az árvízi
védekezés szempontjából is jelentıs problémákat okozhat az árvízi vízszintek növelése útján. A fentiek alapján célkitőzéseim a következıkben foglalhatóak össze: a
szabályozásokat követıen térben és idıben milyen mértékő volt a Maros hullámterének felmagasodása? Melyek azok a folyamatok, amelyek a Maros hullámterének feltöltıdését meghatározzák? Az egyes felszínformáknak ebben milyen szerepe van? Hogyan változott meg a Maros-menti táj, a vegetáció az elmúlt másfél évszázadban és ez mennyire befolyásolhatta a hullámtéren lezajló üledékképzıdési folyamatokat? Alkalmazhatóak-e a szabályozások óta elterjedt özönnövények pollenszemei, mint relatív kormeghatározók?
Üledék-felhalmozódás; hullámtér feltöltődés és hidraulikai érdesség (inváziós fajok hatása); ...
