Az 1970-es évek vége felé és az 1980-as években sokszor jártam a Tilos-erdőben, a Zólyomi Bálint vezette MAB projekt keretében. Emlékeim az erdő állapotáról ebből az időszakból valók.
Az egyik belső tisztáson álló kutatóházhoz a legelő, fáslegelő felől jártunk be, az erdő legjobb részén keresztül (a Ny-i sarok felől jártunk be autóval az erdőt a legelő felől kerülve, közelítve).
Ekkor ezen a részen kaszálás nem volt, mindig nagy fűben kellett (gumicsizmában) bemenni, helyenként vizállásokon átgázolva.
Az erdő alja jellegzetesen ki volt rágva-legelve amíg a birka ért ... biztosan legeltették. Ugyanakkor az erdők kökényes-tatárjuharos bokorszegélye végig "zárt" volt. Néhány alkalommal házi disznóval találkozott a Tsz-tanya felőli erdőkben, túrásaik is jól látszódtak.
A legelő kedvelt darutáplálkozó terület volt, gyakran látta őket.
A kutatóházat az ÖBKI a 80-as évek elején hivatalosan átadta hivatalosan a Debreceni Egyetem Földrajz tanszékének, ahol Jakucs Pál (és mások) még további kutatásokat folytattak egészen a 80-es évek végéig, amikor a kutatóbázist felhagyták.
További információkat tudhat Papp Mária és Virágh Klára.
