"Az Ócsa alatti lápok tanulmányozását 1917-ben, a Kiskőrös vidékieket 1920-ban kezdtem meg." ... Mindkét lápterület lecsapolását az 1928. év körül kezdték meg, a csatornák a terület vizét rohamosan kezdték levezetni. 1919-ben, amikor sokat jártam az ócsai lápokon, még nagy területeket nem tudtam megközelíteni. 1928-ban volt a florisztikai vizsgálódás eldorádója. A terület lápvegetációja még lényegében érintetlen volt, viszont a terület már annyira lecsapolódott, hogy keresztül-kasul át lehetett rajt a hatolni és az egészet be lehetett járni. 1929 óta a zsombékosok rohamosan pusztulnak. A legszebb, Menyanthes-szel, Chrysanthemum uliginosum-mal, Epilobium palustre-val lakott zsombékosok annyir a kezdenek kiszáradni, hogy 1932-ben már olyan helyekre tömegesen betolakodott az Erigeron canadensis (Nagy-turjány Sári mellett), ahol még előző években annak nyoma sem volt. Az Inárcs-Kakucs állomás és Sári közt lévő réten, ahol 1928-ban a Plantago maxima és a Cnidium dubium még tömegesen virítottak, 1934-ben már annyira megfogyatkoztak, hogy csak szálanként voltak találhatók.
Ez indít arra, hogy adataimat közreadjam, a terület további tanulmányozásának a lecsapolás miatt évről-évre úgyis kevesebb lehetősége lesz."
Az Arcanumban megtalálható ... belépés után a cikk innen is letölthető.