A korábbi évszázadok során a köznépnek „Tilalmas” erdő az erdei legeltetéstől tiltással védett egyházuradalmi vadászerdő volt. Kiszáradt keményfás ligeterdő, sziki tölgyes szegélyek és facsoportok, kocsordos rétsztyepp és szolonyec szikes tisztások, nádas, sásos mocsarak és újra erdősödő fáslegelő alkotnak itt egyedülállóan gazdag és változatos tájat – ez egyik természetvédelmi „szentély” területünk. Az ősi sziki erdőssztyepp erdő részben a korai holocénben alakulhatott ki, ezért növényföldrajzi és fejlődéstörténeti reliktum.
Tartalom
- Az újszentmargitai Tilos-erdő Erdőrezervátum jelentősége
- A Tilos-erdő története
- Ősi eredetű, sziki erdőssztyepptölgyes maradvány a Tilos-erdő közepén
- Az uralkodó kocsányos tölgy és a fontosabb elegyfafajok populációinak helyzete
- Holtfa viszonyok
- Az aljnövényzet, valamint a nyugati csillagvirág és a magyar zergevirág populációinak helyzete
- Felújulási viszonyok és vadrágás az erdő újulati és cserjeszintjében
- Betelepített, majd terjeszkedő inváziós fafajok
- Kell-e természetvédelmi kezelés a védőzónában?
