Bár lehet gyakran nem annyira látványos, mint az Alföldön, a Dunántúli-középhegységben, így a Vértesben is igen nagy az aszály. A már nyáron barnuló lombkorona mellett ez a különféle vizek, vízfolyások mentén érzékelhető jobban. A képeken néhány vízfolyás állapota látható. Az egyik mellé egykor királyi várat/vadászkastélyt építettek népes udvartartással és halastavakkal, a másik nem is oly rég még egy falut látott el vízzel egész évben, a harmadik malmokat hajtott, a negyediket pedig az Eszterházyak még hajózhatóvá akarták alakítani, mert víz az volt bőven...
Gerencséri-ér
Egykor bővízű patak volt, melyen a középkorban halastavak egész rendszerét alakították ki és egész évben ellátta a mellé épített várat/vadászkastélyt és a népes udvartartást (olykor több ezer ember és állat) friss ivóvízzel.
Kápolnapuszta
Ez a forrás nem is oly rég még egy egész falunak biztosított folyamatosan friss ivóvizet embernek, állatnak.
Szépvíz-ér
Kristálytiszta, friss és kiapadhatatlannak tűnő vizét már kétszáz évvel ezelőtt is említették az írások.
Által-ér
Ma már nehéz elképzelni, hogy ezt a vízfolyást hajózhatóvá akarták tenni a meanderek átvágásával, mocsaras részek árkolásával. Ma már se meadner, se mocsár, se víz… Érdemes megnézni azt is, hogy milyen jól sikerült a „vízrendezés”: legalább két méterrel lejjebb került a patak, s így a növényeket éltető talajvíz is.
A DINPI posztját a 24.hu is lehozta "Aszály az Alföldön túl: így száradt csonttá egy középhegységünk" címmel
vhttps://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2024/09/09/vertes-aszaly-fotok/
