A Nagykunság egykori ártéri nívó fölé csak kevéssé emelkedő szintjén és peremein, mint általában az egész Közép-Tiszavidék viszonylag legkiemelkedőbb kis szigetfoltjain és főként a magasabb szintű határos tájak átmeneti sávjában a ősi növénytakaróban a szukcessziót záró társulás a tatárjuharos sziki tölgyes volt. Az erdős-sztyep természeti tájból kultúrsztyeppé uniformizált tájban csak egy-két teljesen izolált foltban maradhatott fenn ez a sokszínű, mozaikos és különleges dinamikájú erdős-sztyep erdő. A Közép-Tiszavidék középtáján természetvédelem alatt álló utolsó foltjai az Óhati-erdő és a Margitai-erdő. Az alföldi sziki tatárjuharos-tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) ökológiai jellegét és viszonyát más erdős-sztyep társulásokhoz csak a legújabb rendszeres vizsgálatok tisztázták teljesen.
A Közép-Tiszavidék természetes növényzete:
1. Tisza-mente
2. Alsó-Zagyva-sík
3. Hortobágy
4. Szolnoki-löszöshát (Nagykunság)
