Bár a Szalafői Őserdő erdőrezervátum faegyed-szintű felvételezése már több mint három évtizede elkészült (BONCZÓ, 1981), majd 2005-ben az e vizsgálatok ismétléséből származó eredmények összegzése is megtörtént (BÓKA – CSERNYI, 2005; HORVÁTH – SIVÁK, 2005), ezzel szemben a lágyszárú szint állapotleírása ezidáig nem történt meg. Az erdőrezervátumok kutatásának elsődleges célja az erdőben szabadon érvényesülő természetes folyamatok megismerése és bemutatása, mely alapot teremt többek között a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetvédelmi célú kezelések fejlesztéséhez (SOMOGYI, 2002). Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság ezért a faállomány-szerkezet tekintetében jól ismert Szalafői Őserdő erdőrezervátumban 2004-től kezdődően monitorozó programot indított, melynek legfőbb célja, hogy hosszú távú adatsort biztosítson az erdőrezervátum lágyszárú növényzetének alakulásáról, együttesen értékelve azt a faállomány és a cserjeszint változásival. A kutatás távlati céljai között szerepel, hogy a természetközeli állapotú erdőszerkezet jellemzőiről, az átalakított erdők helyreállásának időtartamáról, és a természetes regeneráció folyamatáról szolgáltasson a gyakorlati problémák megoldásában is hasznosítható információkat. Jelen dolgozat a klasszikus cönológia módszerével végzett felmérés eredményeit összegezve mindössze 8 év változásait öleli fel, ezért messzemenő következtetések megfogalmazására nem ad lehetőséget, jóval inkább a tapasztalatok közzétételét célozza.
