Az újszentmargitai "Tilos erdő" Hajdú-Bihar megyében, Újszentmargita község határában, az erdőgazdasági üzemterv 39/a-v erdőrészleteiből áll. A Nagykun-Hajdúhát erdőgazdasági tájba, növényföldrajzi szempontból a pannóniai flóratartomány alföldi flóravidékének tiszántúli flórajárásába (Crisicum) tartozik. Földrajzilag a Hortobágy nagy szikes pusztájának nyugati szélén terül el.
Jelen dolgozat az újszentmargitai "Tilos erdő" részletes vizsgálatát adja termőhelyi és növénytársulástani szempontból azzal a céllal, hogy megfelelő tanulságokat szűrhessünk le a szikfásítás érdekében. A termőhelyi viszonyokat Tóth, a növénytársulásokat Tallós dolgozta fel.
A mintegy 60 hektárnyi természetvédelmi terület vegetációs képe ma jellegzetes erdős sztyepp táj, rétekkel váltakozó, parkos vagy zártabb megjelenésű facsoportokkal. A reliktum erdő egyik jellegzetessége a csertölgy előfordulása. Feltételezhető - ha egyértelműen nem is bizonyítható - Újszentmargitán a cser őshonos előfordulása.
A növénytársulásokról szóló rész kéziratként (Tallós Pál: Erdőtípus térképezés Újszentmargitán) megvan a Zólyomi Házaspár Alapítvány tulajdonában
