Gálhidy L. (2000): Természetközeli és gazdasági erdőállományok szerkezetének összehasonlító vizsgálata. VII. Országos... Kézirat, Szeged

Abstract

Az elmúlt két év során a Mátra északi oldalán, montán bükkös erdőállományokban végzett vizsgálataink alapján, a természetközeli erdőt a felhagyott, illetve jelenleg is művelt gazdasági erdőkkel összehasonlítva a következő szerkezeti és kompozíciós különbségeket találtam.
(1) A természetközeli erdő vs. gazdasági erdők faállományának átmérőosztályai markánsan különböző elosztásokkal jellemezhetők.
(2) A faállomány horizontális szerkezetének egyik fő eleme, a törzsek pontmintázatának eloszlása egyaránt jól tükrözi a természetes erdődinamika, valamint a tudatos erdőgazdálkodás egyes elemeinek befolyását. A pontmintázatok térbeli statisztikai eszközökkel való elemzésével az eloszlások a térlépték függvényében kimutathatók. A vizsgálatok szerint a természetközeli erdőben a különböző átmérőosztályba tartozó fák térbeli elrendeződése egymástól eltér, a kis átmérőjű fák erősen aggregáltan, a nagyok random módon rendezettek.A gazdasági erdőkben az aggregáltság nagyobb térléptékben és csak kis mértékben jelentkezik, elsősorban a sok korosztály, legfőképpen az idős fák és újulat hiánya, másrészt az egyforma növőterek kialakítására törekvő gyérítések következményeként.
(3) A természetközeli erdő fajgazdagabb, mint a gazdasági erdők, kvadrátonkénti összborításértéke nagyságrendekkel magasabb, ami különböző habitattípusoknak, főként a lékek jelenlétének köszönhető.
(4) A természetközeli erdőkben a kvadrátonkénti fajszám, a fajkombinációk száma nagyobb, a heterogenitás jól kimutathatóan magasabb értéket mutat, ami a térbeli mintázat finomabb léptékű változatosságára utal.
(5) Összevetve a faállományszerkezet elemeinek, valamint az aljnövényzet elemeinek összetettségét, térbeli szerkezetét, megállapítható, hogy a magas komplexitású faállományszerkezet hasonlóan magas komplexitású aljnövényzet kialakulását teszi lehetővé.
ha összehasonlítjuk a természetes erdődinamikával jellemezhető erdőkben uralkodó bolygatási folyamatokat a tudatos erdőgazdálkodási folyamatokkal, számos igen lényeges eltérést tapasztalhatunk, elsősorban e folyamatok tér és időléptékbeli változatosságát tekintve. Ez a faállományszerkezet elemeinek térbeli elrendeződésére van jelentős befolyással. A mozaikosság gazdasági erdőkben durva léptékű, a különféle fejlődési fázishoz tartozó foltok (jelen esetben erdőrészletek) határzónái és a lékek kis területarányt képviselnek (Emborg 1998). Az erdőgazdálkodás során az erdőfejlődési ciklus középső és késői fázisai egyáltalán nem jutnak szerephez, ami az erdei életközösség bizonyos tagjai számára létszükségletet jelentő szerkezeti elemek (korhadó faanyag, vastag fatörzsek, kimagasló fák, odúk, fiatalos foltok, cserjék)hiányához vezet. Mindezek miatt az emberi beavatkozások nagymértékben hatnak a teljes erdei életközösségre.
Az életközösség diverzitása, fajainak tömegessége, térbeli elhelyezkedése, vitalitása és más tulajdonságai a természetes erdődinamika és az emberi beavatkozások hatását egyeránt jól indikálja. Ezeknek az indikációknak megismerése és megértése elsőrendű fontossággal bír a természetközeli élőhelyek felismerésében és megőrzésében, valamint segítséget, irányelveket nyújthat az erdőgazdálkodás számára egy esetlegesen nagyobb biológiai értéket képviselő erdők létrejöttét támogató korszerűbb gazdálkodási mód kialakításában.
A természetvédelem számára kiemelkedő értéket kell, hogy képviseljenek mindazok a területek, melyek még többé-kevésbé őrzik a természetes folyamatokat, hiszen ez lehet az egyetlen záloga annak, hogy bármely biológiai érték tartósan fennmaradhasson. Egy adott területena természetes folyamatok minél jobb megőrzése és fenntartása alapvető feladat, az ezt indikáló életközösség állapotának alakulása a mindenkori természetvédelem sikerességét tükrözi.

Notes

Címszavazva - VA

Location
Er Archívum (2000/D-019)