Bölöni J. (2001): Főbb erdőtársulás-csoportok részaránya az Országos Erdőrezervátum-hálózatban. ER, Az erdőrezervátum-kutatás eredményei 1(1): 45-52.

Elkészült a főbb erdei élőhelytípusok (erdőtársulás-csoportok) Országos Erdőrezervátumhálózaton belüli arányainak összehasonlító értékelése azzal a céllal, hogy megállapítható legyen a kijelölt erdőrezervátumokban található természetszerű erdők reprezentativitása. Az erdőrezervátumokban az erdőtársulás-csoportok erdőrészletszintű azonosítása és területi összesítése az 1998/99. évi országos erdőrezervátum-felmérés alapján készült. Az erdőtársulás- csoportok teljes hazai erdőterületre vonatkozó erdőrészletszintű azonosítása és öszszesítése pedig az Országos Erdőállomány Adattár (OEA) erdészeti és botanikai értelmezése alapján történt. Az erdőtársulások nyolc csoportját (bükkösöket, illír bükkösöket, puhafás ligeterőket, keményfás ligeterdőket, gyertyános- tölgyeseket, illír gyertyános-tölgyeseket, cseres-tölgyeseket, molyhos tölgyeseket) lehetett az OEA alapján értékelni; mindegyiküknek az országos összterülete meghaladja a 30 000 ha-t, így ezek a legfontosabb és legkiterjedtebb természetszerű erdőket foglalják magukban.

Az erdőrészletszintű összesítések alapján nagy pontossággal megbecsülhető Magyarország természetszerű erdősültségének mértéke, amely az ültetvényeket és a nem természetszerű erdőket is magában foglaló országos erdősültség 19,1%-val szemben – az alkalmazott módszer szerint – 6,2%-nak tekinthető.

A különböző erdőtársulás-csoportok országos és erdőrezervátumokban kiszámított arányait egymáshoz viszonyítva a legfontosabb megállapítás az, hogy a cseres-tölgyesek Országos Erdőrezervátum-hálózaton belüli részaránya indokolhatatlanul kicsi, ezért feltétlenül szükség van a hálózat cseres-tölgyes állományokkal való számottevő bővítésére.