"Az ER magterületén változó dinamikájú 'felvidéki gyertyános-tölgyes' állomány található, amely egyben a térség (Tornai-karszt) legjellegzetesebb erdőtípusa (erdőtársulása?).
Ezen erdőtípus jelenlegi megjelenési formái (elsősorban az erdők fafajösszetétele) a térségben több évszázada folytatott erdőgazdálkodás eredménye. Az eredeti állapotot nem igazán ismerjük, csupán közvetett úton következtethetünk az eredeti struktúrára. A gazdálkodás felhagyása óta (kb. 50 év) az erdő faállományában nagyarányú természetes rekonstrukció indult meg, amely elsősorban a bükk erőteljes térfoglalásában jelentkezik az eredeti termőhelyén.
A fentiek okán a területen mozaikos elrendezésben, egymástól eltérő, spontán erdődinamikai folyamatok indultak meg, ezért az ER kiválóan alkalmas ezek vizsgálatára.
Az ER magterületének jelentős része zavartalan állapotban őrzi a XVII. század óta alkalmazott középerdő-üzem hagyatékát képező, sokszintű, vegyes korú faállomány-szerkezetét. Ennek tudományos és gyakorlati jelentőségét az aktualizálja, hogy a KöM által most készülő "Nemzeti Biodiverzitás-védelmi Stratégia és Akcióprogram", amely a biológiai sokféleség megőrzéséről szóló Riói Egyezmény végrehajtására készül, a magánerdők egyik alternatív gazdálkodási formájaként tárgyalja a középerdő-üzemmódot. A fentiek alapján e gazdálkodási forma természetvédelmi hatásainak ismerete nagy segítséget jelenthet a jövő természetvédelmi gyakorlatának.
Az ER magterületének faállománya:
Az ER magterületéből az alábbi erdőrészletek őrzik aránylag zavartalanul a középerdő jellegzetességeit: 1H (24.8 ha), 6A (26.8 ha), 2A (4.1 ha), és a 6B (3 ha); összesen 58.7 hektár.
Az 1H és 6A erdőrészletben vizsgáltuk ennek a gazdálkodási módnak a maradványát.
A maradvány alapján jól modellezhető az alkalmazott középerdő üzemmód kapcsán kialakult erdő szintezettsége, amely a gazdasági erdők hagyományos szintezettségétől erősen eltér.
...átmeneti szint két részből áll (ezek szétválasztása a mért paraméterek alapján lehetséges):
1. az idős uralkodó szint lemaradó fái
2. a fiatal újulati szint kiemelkedő fái
Keletkezésük és jelen formában való zavartalan fennmaradásuk szorosan összefügghet azzal a két ténnyel:
1. Az 1870-es években a kohászat áttért a kőszén felhasználásra, és megszűnt hatalmas faszénigénye.
2. A terület Trianon után elvesztette történelmi fapiacát és abba az irányba vezető szállítóútvonalait.
A vizsgált erdőrészleteket ebben az utolsó átmeneti időben használták faszénégetéssel kombinált középerdőként utoljára, bár a gyertyánállomány korát tekintve elképzelhető, hogy a két világháború között még történhetett faszénégetés, vagy esetleg tűzifatermelés, mivel Kassa visszacsatolása után a természetes útvonalak ismét megnyíltak, és Kassa nagy faigénnyel rendelkezett. Erre utalnak az erdőrészletekben található aránylag friss faszénégetőboksa-helyek, valamint a szisztematikus rendben található idősebb 120-150 éves öreg fák és a foltszerűen elhelyezkedő gyertyános foltok, amelyek láthatóan jóval fiatalabbak az idősebb felfáknál." (Czájlik 1999)
"A korábban kijelölt magterület területe elegendő. A pufferzóna/magterület területaránya és elhelyezkedése megfelelő. A rezervátum -hosszútávon- jelentős zavarás nélkül fenntartható." (Czájlik 1999)
"Az Alsó-hegy ER magterületének kiemelt, célzott kutatásának többirányú tudományos és aktuális természetvédelmi jelentősége van:
1. Biodiverztiás:
Választ kaphatunk arra, hogy a XVI-XIX. században széles körben elterjedt, elsősorban a kisbirtokokon általános, középerdő-üzemmód milyen mértékben őrizte a hazai erdők biológiai örökségét, szemben a XX. század gazdálkodási formájával.
2. Erdődinamika:
A hagyományos középerdő-üzem jellegét tekintve mesterséges előerdő állapotot alakított ki, így az előerdőről és annak további szukcesszionális fejlődéséről is bővülhetnek ismereteink.
2.1 Gyertyán/bükk fajok közötti konkurencia vizsgálata. Árnyéktűrési kompetencia
2.2. A tölgy túlélési stratégiájának vizsgálata
2.3. Bükkelegyes tölgyesek, ill. tölgyelegyes bükkösök fafajdinamikájának vizsgálata.
2.4. Fafajok stratégiáinak vizsgálata az egyes fafajok állományokon belüli biológiai életkor alapján, túlélési kompetencia
3. Természetszerű erdőgazdálkodás:
Tapasztalati anyagot kaphatunk az emberi tevékenység által keletkezett gyertyánosok természetes fafajváltozásáról is , amely nagy segítség lehet gyertyánosaink mesterséges visszaalakításában.
4. Nemzeti biodiverzitás-védelem:
Az 1990-es birtokviszony-változások után hazánkban megnövekedett a kis területű magán erdőbirtokok száma, amelyek alternatív használati módja lehet a középerdő-üzem, mint a paraszti gazdaság kiegészítő része. Erre sok példa van Európa-szerte, így e gazdálkodási forma természetvédelmi hatásainak ismerete nagy segítséget jelenthet a jövő természetvédelmi gyakorlatának.
5. Cönológiai:
Külön vizsgálandó az adott erdőtípus cönológiai besorolása is, mivel az egyik meghatározója a jelenlegi cönológiai besorolásnak a faállomány összetétele, a gyertyándominancia.
Ugyanakkor az 1H és 6A erdőrészletben végzett vizsgálatok igen nagyarányú fafajváltozásra utalnak a bükk javára. Várható, hogy középtávon az idősebb állományrészek visszabükkösödnek és egy szubmontán bükkös alakul ki, amelyet csak a töbrök szikla- és szurdokerdei fajok mintáznak a töbrök mintázatában. Mindenképpen fontos cönológiai kérdésre kaphatunk választ:
Igaz-e, hogy az emberi hatásra radikálisan megváltozhat egyes társulások fafajösszetétele?
A pufferzóna/magterület kezelés/kontroll típusú kísérletek beállítására alkalmas: felvidéki gyertyános-tölgyes erdőtípusra.
Megjegyzések: Az ER területén 1994 óta folynak erdődinamikai, faállomány-szerkezeti és botanikai vizsgálatok az ANP és a Vásárhelyi Kör közös munkájával, ezt továbbra is biztosítandó.
Lehetőséget kell biztosítani az ANP erdészeti munkatársainak a kutatásban való közös, aktív részvételre." (Czájlik 1999)
