Jelen tanulmány az erdei vadhatás és az újulat-jellemzők összefüggéseit vizsgálja az Északi-középhegység három tájegységében (Börzsöny, Mátra, Aggteleki-karszt), mintegy 50 000 hektáron. A közel 60 000 mintapont felmérése alapján végzett elemzések aktív gazdálkodással nem érintett erdőterületekre is kiterjednek, s az erdészeti gyakorlatban használt alapvető mutatókon (borítás, rágottság) túl az újulathiány mértékének és okának témakörét is érintik. Az eredmények mindhárom tájegységben a csülkösvad fajok erős, az újulat életképességét és mennyiségi reprezentáltságát jelentősen csökkentő hatását mutatják. Erős újulat-rágottságot a minták 58,17–76,23%-ánál tapasztaltunk, ezzel párhuzamosan az alacsony (0–0,5 m) újulatnál 46,59–54,23%, míg a magas (0,5-2,5 m) újulatnál 61,31–83,91% volt azon minták aránya, ahol a borítás az 1%-ot sem érte el. Nem paraméteres korreláció elemzéssel negatív, szignifikáns kapcsolatot találtunk a nagyvad által okozott talajbolygatás mértéke és az újulatborítás között. A vadhatás csökkentése a vágásos erdők sikeres felújítása mellett a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás elterjedése és a faanyagtermeléssel nem érintett erdők hosszú távú fenntartása szempontjából is elengedhetetlen.
