A Nagy-Sertés-hegy ER magterülete nagyrészt a 660 m magas hegy meredek, sziklás hegyoldalain fekszik, ahol középkorú, zárt, felhagyott bükkösök, törmeléklejtő erdők vannak (a délre néző meredélyen kisebb acidofil tölgyes, a hegy peremén gyertyános kocsánytalan tölgyes). Keletre viszont a hegy platója és a botanikai ritkaságairól nevezetes kaszálórét (Gyertyán-kúti-rét, v. Bohó-rét), ill. azok vissza-erdősülő foltjai – nagyrészt a védőzónába sorolva. A hegyi réteket 200-250 évig rendszeresen kaszálták. A kaszálást az 1960-as években fokozatosan felhagyták, ezután a terület gyors ütemben kezdett vissza-erdősödni, nyírrel és gyertyánnal. A magterület és a Bohó-rét szegélyén fenyőtelepítés is történt, amely azonban (és a rét is) 1993-ban nagyrészt leégett. Az ERDŐ+h+á+l+ó kitűzésének fő szempontja az volt, hogy a montán bükkösöket mintázza meg – ahol a hegyoldal még nem túlságosan meredek, továbbá elég nagy számban helyeztünk ki mintavételi pontokat (MVP) a visszaerdősülő foltokban is. Ezek jelentős része a védőzónába esik. A magterületbe is beágyazódik egy rét, szélében vadlessel. Itt a dagonyázó hely teljesen kiszáradt, mint a Gyertyán-kút is.
Július elején egy rendkívüli vihar jelentős dőléseket okozott az alacsonyabb részeken (https://erdorezervatum.hu/Viharkar_ a_Nagy-Sertes-hegy_tersegeben). A magterületen viszont csak kisebb széldöntések keletkeztek, törzstörések és koronatörések. Ennek fő oka a magterületen az aszály miatt kiszáradt talaj! Azt tapasztaltuk, hogy csak néhány korábbi lék nyílt tovább.
TARTALOM
A Nagy-Sertés-hegy Erdőrezervátum magterülete és az erdőkép
A terepen állandósított ERDŐ+h+á+l+ó megtervezése és kitűzése
Az országosan egységes alapfelmérési módszertan áttekintése
A faállomány-szerkezeti alapfelmérés (FAÁSZ) eredményei
Az újulati- és cserjeszint alapfelmérés (ÚJCS) eredményei
Az aljnövényzeti alapfelmérés (ANÖV) eredményei
Hivatkozások
A Nagy-Sertés-hegy ER magterületének főbb faállomány-szerkezeti jellemzői
| Záródás | 84% |
| Nagyobb természetes lékek (L23, LX) aránya | 49% |
| Sűrűség (N – hektáronkénti törzsszám) | 409 tő/ha |
| Körlapösszeg (G – hektáronkénti körlapösszeg) | 35,1 m2/ha |
| Élőfakészlet (V – hektáronkénti élőfakészlet, SZILV) | 538 m3/ha |
| Álló holtfák és törött törzscsonkok sűrűsége (N4H4CS) | 71 tő/ha |
| Álló holtfák és törött csonkok körlapösszege (G4H4CS) | 3,1 m2/ha |
| Fekvő holtfakészlet (V4F) | 61,5 m3/ha |
A fafajok közel 90%-os dominanciáját a bükk (49%), a kocsánytalan tölgy (24%) és a gyertyán (14%) adja. A gyertyán aránya nagyrészt a vissza-erdősülő fiatal állományokban magas (a nyír és a rezgő nyár is ezeken a részeken fordul elő (2% és 1%). A hársak az oldalgerincek és a meredek oldalak sziklakibukkanásainál kapnak nagyobb szerepet (NH - 3,5%; KH - 2,5%). Kis részaránnyal juharok (KJ és HJ - 3,4%) fordulnak még elő. Egyéb fafajok: BABE, CSNY, FF, LF, MJ, MK, HS.
Hajtássűrűség (N) és hajtáscsúcs rágottság (R) az újulati- és cserjeszintben
| Fajcsoportok és fafajok | N | R |
| Fafajok a magas cserjeszintben | 42 tő/ha | 22 % |
| Fafajok az újulati szintben | 482 tő/ha | 77% |
| Cserjefajok mindkét szintben | 17 tő/ha | 22% |
| Mindösszesen: | 540 tő/ha | 71% |
A növények relatív gyakorisága (RGY) és előfordulási valószínűsége (EFO%) - 1. táblázat (az első 10 faj)
| FAJOK | RGY | EFO% |
| bükk --- Fagus sylvatica | 0.284 | 85 |
| erdei ibolya --- Viola reichenbachiana | 0.180 | 52 |
| kocsánytalan tölgy --- Quercus petraea agg. | 0.153 | 49 |
| hagymás fogasír --- Dentaria bulbifera | 0.115 | 38 |
| hegyi juhar --- Acer pseudo-platanus | 0.111 | 53 |
| gyertyán --- Carpinus betulus | 0.092 | 43 |
| bükkös sás --- Carex pilosa | 0.087 | 36 |
| szagos müge --- Galium odoratum | 0.084 | 25 |
| korai juhar --- Acer platanoides | 0.080 | 55 |
| nagylevelű hárs --- Tilia platyphyllos | 0.080 | 62 |
| nehézszagú gólyaorr --- Geranium robertianum | 0.073 | 24 |
| magas kőris --- Fraxinus excelsior | 0.051 | 22 |
| . . . |
Az eredmények és a részletes jelentés még kidolgozás alatt van (2026. február).
