A szerzők Nyugat-Magyarország egy jellegzetes darabjának növénytakaróját ismertetik. Az Alpok keleti peremvidékéhez tartozó kis terület földrajzi körülményeinek leírása után a vidék kultúrtörténeti viszonyait írják le. Okirati bizonyítékok alapján mutatják be a középkortól kezdve a gazdálkodás hatását a vegetáció természetes képére. Az ezután következő fejezet a mű gerince. megismerjük az erdei fenyvesekkel, láperdőkkel borított, tőzegmohalápokkal tarkított érdekes területnek hidegebb klímájú korokból ittmaradt növényeket őrző növénytársulásait. Az elméleti növénycönológiai rész után gyakorlati, főleg erdőgazdasági szemszögből vizsgálják a növénytársulásokat. Végül a munka egyik legfontosabb részére hívják fel a figyelmet, a 16 négyzetkilométernyi területről 1:10 000 méretarányban készült színes vegetációtérképre. A munkát számos táblázaton kívül ábrák és színes fényképek teszik szemléltetővé. értékét emeli, hogy a térképezett növénytársulások mellett számos új növényelőfordulási adatot tartalmaz, minthogy a terület flórájának feltárása is a szerzők munkájához fűződik.
