A 12,87 ha területű Szalafői Őserdő Erdőrezervátum madárközösségének szerkezetét és mennyiségi viszonyait elemeztem territórium-térképező módszerrel, 1994-ben és 2006-ban. A 86 éves erdeifenyő elegyes gyertyános-tölgyesben 50 éve nem vágtak ki fát. A környező odúszegény erdeifenyvesek nagy aránya, és az utóbbi évek tarvágásai miatt, az Őserdőre nagyfokú madárállomány koncentráció jellemző (N= 146, D= 113,4 pár/10ha), bizonyos fajoknál kimagasló értékkel (széncinege 13,99 pár/10ha; hegyi fakusz 9,32 pár/10ha). A szukcessziós folyamatok során 1981. és 2004. között 67,4 %-ra csökkent a rezgő nyár, és 56,4 %-ra a közönséges nyír törzsszáma. Ezzel összefüggésben a seregély állománya 18 párról 2 párra zsugorodott, és a nagy fakopáncsok száma is csökkent. A fatörzs-szintben fészkelő madarak aránya kiemelkedően magas volt mindkét évben (63 %, 61%).
