Ákos L, Ghimessy L (1969): Az ezerarcú, ezerhasznú erdő; Budapest

Az erdő a régóta és sűrűn lakott országokban ma már nem olyan, mint a bánya, amelyből csak meríteni kell, mint a bőség kosarából. A letarolt erdők nyomán pusztuló hegyoldalakat sem lehet ma már otthagyni ebek harmincadjára, és más, még ki nem aknázott tájakra vándorolni. Az erdő ma már üzem, amelyben tervszerű termelés és újratermelés, telepítés, ápolás, ritkítás, kártevők elleni védekezés folyik.
Ez az erdő egyik vagy ezer közül sok száz arca.
A vadászat sem csupán öldöklés, sokkal inkább a vadállomány gondozása, amelynek csak egyik mozzanata a vad lelövése - akár a sertéstenyésztésnek a disznóvágás. Egy szóval: vadgazdálkodás.
Ez is az erdő arca.
Az erdőben nemcsak fa van és nemcsak madarak és őzek. Van gyanta és vannak erdei gyümölcsök, gombák, méz, meg mész, van "gyógyszertár" és "illatszerbolt", meg sok más egyéb.
Ezek az erdő további orcái.
Azután vannak a véderdők és parkerdők, üdülőerdők és sétaerdők, a szántót és egészségünket , tüdőnket és idegrendszerünket, útjainkat és vasútjainkat oltalmazó erdők és fásítások.
Azután van az erdőnek ezer haszna: tűzifa és bútor, bánya- és épületfa, cellulóz és papír, karó és szerszám, vagy a legmodernebb felhasználás: farostlemez és forgácslap.
Azután ez az ezer arc ezerféleképpen tükröződik az ember lelkében: tudatában és művészetében.
Erről szól ez a könyv.