2020 szeptemberében, Szegleti Zsófia (SZIE doktorandusz) az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, az Ökológiai Kutatóközpont és a Soproni Egyetem munkatársainak segítségével újból felmérte a Szalafő Erdőrezervátum magterületének faállomány-szerkezetetét. A Szalafői Őserdőben ez immár a negyedik felmérés volt (előzményekről lásd a Silva Naturalis 3. kötetét).
Korábban részletes térképek készültek - minden egyes fa vizsgálata alapján. Mivel az ÖNPI-nek jelenleg nincs elegendő kapacitása újabb egyesfa felmérésre, ezúttal az országosan egységes, mintavételes faállomány-szerkezeti felmérést alkalmaztuk az ERDŐ+h+á+l+ó mintavételi pontjaiban (MVP). További 15 MVP-ot is kitűztünk és felmértünk, hogy kiváltsuk a túlságosan szegélyekbe eső - nem reprezentatív - MVP-okat. A felmérés során felhasználtuk a 2004-es egyesfa térképet, amelyhez hasonlítottuk az aktuális helyzetet, egyúttal ellenőrizve a 2004-es térkép pontosságát, jóságát is.
A korábbi fatérképek alapján az egységes FAÁSZ mintavételi eljárás virtuálisan is elvégezhető - rekonstruálva a korábbi faállomány-szerkezeti állapotokat. Ennek nagy előnye lesz, hogy az országos ER HTV adatbázis más erdőrezervátumokra kapott eredményeivel közvetlenül összevethető eredményekkel fog szolgálni.
A még folyamatban lévő adatfeldolgozást elsősorban a változásokra fókuszáljuk. A meglévő egyesfa térképeken alapuló HTV FAÁSZ rekonstruált mintavétellel - hazánkban egyedülállóan hosszú idősorú (1981, 2004, 2014, 2020) faállomány-szerkezeti adatokat nyerhetünk.
Bonczó Kálmánné első, részletes fatérképe még egy korai szukcessziós folyamat végének állapotát mutatja, sok nyírfával és rezgő nyárral. A későbbi felmérések már egyre zártabb, bükkel és gyertyánnal betöltődő erdeifenyő elegyes tölgyes továbbfejlődésének irányát mutatják.
A vizsgálatról az ŐNPI, valamint a VAOL is beszámolt, az erdőről és a terepmunkáról pedig remek képeket készített Kovács Márton, az ELKH fotós munkatársa.
