Bondor Antal (szerk.)(1986): A gyertyán; Budapest

Kevés fafajunk van, amelynek erdőművelési jelentőségét, fatermesztési értékét olyan ellentmondásosan ítélnék meg, mint a gyertyánét. Sokan a vele egy erdőtársulásban előforduló tölgy és bükk veszélyes vetélytársának tartják. Mások a bükkhöz hasonlóan az erdő anyjának tekintik, mivel jó felújítási és visszaszerző képességével megőrzi a területet az erdő számára, és gyarapítja a talaj termőerejét. de nem elhanyagolható a tölgy törzsének feltisztulását elősegítő szerepe sem a gyertyános-tölgyesekben. Tényként kell tudomásul vennünk, hogy termesztésének hazánkban kedvezőek a feltételei és mind területaránya, mind élőfakészlete szerint jelentős fafajunk.
Mint fában szegény országnak e fontos, de tölgy, bükk, fenyő termesztésére alkalmas termőhelyet hasznosító fafajtának a termesztését a helyére kell tennünk, kitermelésének és hasznosításának javítására kell törekednünk. Ezt a célt kívánja szolgálni ez a monográfia is, amely a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya erdészeti kismonográfia-sorozatának egyik kötete. Hézagpótló, mivel a gyertyánról önálló, a gyertyángazdálkodás egészét átfogó mű eddig nem jelent meg.