A szalafői Őserdő erdőrezervátum (BARTHA – ESZTÓ, 2001) sajátossága, hogy magterületét egy irtásrét kettéosztja. Ezt a rétet évszázadokon át kaszálták, míg 2004-től – kérésemre – a kaszálással és minden egyéb beavatkozással felhagytak. Ez a magára hagyás megfeleltethető a hazai erdőrezervátum koncepció azon kívánalmának, miszerint a magterületen semmiféle beavatkozást nem szabad folytatni (TEMESI, 2002). Az Őserdő rétjéhez hasonló állományok az Őrségre még kiterjedten jellemzők, ezért adódott a lehetőség, hogy az itt végbemenő szukcessziót tanulmányozzuk, s idővel kiterjeszthető következtetéseket vonjunk le. Magam a rétet 1984 óta évről-évre rendszeresen felkeresem, ott 1992-ben alapállapot felvételt végeztem, majd egy hosszútávú megfigyelést állítottam be.
