2016
Az erdőrezervátum két magterülettel rendelkezik. A Pilis-tető "örökerdő"-s gazdálkodásra átállított bükköseihez leginkább az északi magterület hasonlítható (korábban Pilisszentkereszt 19/A, jelenleg 3/C), amely még a korábbi zárt vágásos szálerdő képet őrzi - míg a védőzónában nyitott lékekben már sűrű természetes újulat alakult ki. Ebben a részletben az MTA ÖK 2014-ben elvégezte a FAÁSZ, ÚJCS és ANÖV alapfelmérést, amelyhez viszonyítva 2016-ban megismételtük a fekvő holtfa felmérését, hogy értékelhessük a 2014 decemberi jégtörés [6] következményeit.

A jégtörés átlagosan 20 m3/ha leszakadt ág és koronarész holtfát eredményezett a korábban is meglévő átlagosan 12-13 m3/ha fekvő holtfához képest. Ez kisfokú bolygatásnak tekinthető. A déli kitettségű magterület hegyoldalon húzódó tölgyesében és bokorerdőiben a jégtörés és dőlés mértéke nagyobb, mivel a meredek oldalban kevéssé állékony fák egy része tövestől kifordult. Ebben az állományrészben 2 mintavételt csináltunk, amelyből kitűnt, hogy a korábbi holtfa mennyiség is magasabb (40-50 m3/ha), ugyanakkor a jégtörés/dőlés következtében fekvő holtfa is több, mintegy 50 m3/ha nagyságrendű – így itt az összes fekvő holta megközelíti a 90-100 m3/ha mennyiséget. A magterületnek ezen felében részletesebb felmérés javasolt – azonban ennyi fekvő holtfa mellett a terepmunka már nehezebb.
Horváth Ferenc

1999
"Nagyrészt homogén állomány-szerkezetű középkorú bükkösök és egykor túllegeltetett, túlhasznált, sarjaztatott, zárt és nyílt molyhostölgyes, mész- és melegkedvelő tölgyesállományok találhatók a területen. Az erdő még nem (vagy csak kis mértékben) mutat látható dinamikát. A vadállomány túlságosan magas. A bükkösökben csoportos szálalóvágásos kísérlet indult. A gazdálkodó (Piliserdő Rt) az egész Pilis-tömb bükköseit szálalógazdálkodásra tervezi átállítani."
Horváth és Bölöni (2002) Az ER-ok kutatásszempontú besorolása és rövid jellemzése 1999-ben